Snickers® Team

Budapest - Győr: beszámoló Zsófi tollából

2010. március 24. - 22:32

10 óra 49 perc menetidő, 368 kilométer, 88 feladat, 451 pont, 1. helyezés. Röviden ennyi a győri verseny esszenciája azoknak, akiket csak a számok érdekelnek. Akit a részletek is, az ugorjon tovább.

Új helyszínről, új feladatokkal, új Challenge-en, új felállásban indult a Snickers Team bele a sötét éjszakába. Na jó, a felállásról annyit, hogy már Monoron is segítettem a pontvadászatot és jól működött a feladatmegosztás. Az éjszaka viszont tényleg nagyon sötét volt, igazi mauritán, csillagos égbolttal, amikor csak a saját fényforrásaira számíthat az ember. Azért szerencse, hogy nem minden verseny éjszakai, az utat meglátni ugyanis nem is olyan egyszerű. Szerencsére a Patrol mindig tudta, merre van az előre (és én is, hála  remek navigátoromnak Lustinak - a szerk.) és szépen világított maga előtt.

A feladatok megtalálása egyébként nem volt nehéz, szépen adták magukat a dolgok, bár a szokásos trükkök és ravaszul felfestett plusz karakterek most is ott bujkáltak a koordinátákon. Ezek mellett pedig most is voltak az Afrikában már bevált átlagsebesség-tartós és sorrendben érintős feladatok, ami a hosszabb összekötő szakaszokra és az első ránézésre egyenes utakra is tartogatott izgalmakat. Akik még nem ismerik: meghatározott koordináták között megmondják, hogy mennyi legyen a szakasz végén az átlagsebesség, pont pedig annak jár, aki hajszál pontosan teljesíti. Utóbbi meglett, a pont-érintés már kalandosabb volt. Történt ugyanis, hogy a második pontra menet volt némi tévelygés, viszont a tempót akkor is tartani kell, ha valaki teljesen rossz felé megy. (Nagyon rossz irányba megyünk! Nem baj, csak gyorsan tegyük!:) - a szerk.) Végül az izgalmasra sikerült útkeresés végén összejött az átlag, a saját maguknak nehezített feladat pedig jól megnövelte az adrenalin-szinteket, majd az elégedettséget. (Brutál jó volt...)

Ha már a feladatoknál tartunk: volt két ötletes bónusz is. Az agárdi strandon például a Lustee 15 pontot horgászott össze a falusi búcsúkból kölcsönzött halacska-szett jóvoltából, a Norbee pedig a nyilakat szórta egymás után a darts-táblába a veszprémi Fashion Clubban. (Már kevésbé ügyesen mint Lusti a halakkal...)
A lendület ezek után is töretlen volt, bár fél négy táján egy-két vörös bika (Red Bull) is dobott az éberségünkön. Aztán szépen lassan, komótosan a Nap is kezdett előbukkanni, mi pedig egyre közelebb jártunk a szervezők által teljesíthetetlennek aposztrofált célhoz. És igen, bő egy órával a szintidőn belül megjelentünk a képzeletbeli célvonalnál.

Attól kezdve már csak annyi dolgunk volt, hogy megegyük a meleg reggelit, megosszuk az élményeket a többi csapattal és várjuk a nagy pillanatot. (Persze ekkor még volt némi aggodalom, hogy mindent jól csináltunk-e). Persze, hogy jól. Délelőtt 11 óra körül elhangzott az autós kategória első hat helyezettjének neve visszafelé, vagyis utolsóként a Snickers Team. Első idei verseny – első hely.

És köszönöm fiúk! (Mi köszönjük!:) Ügyik voltunk!)

zsófi 1 komment

Oszd meg!