Snickers® Team

MKB Tata – második nap, harmadik hely

2010. június 1. - 00:46

Ahogy visszanézem az előző poszt címét, ezen az elven a nulladik napon nyertünk volna. Viccet félretéve nehéz a küzdelem az aranyért. Fejlesztenünk kell a taktikán és szert kell tennünk némi vadászati és mezőgazdasági ismeretre, hogy ne kelljen elhinnünk, amivel a helyiek felültetnek bennünket. Egyébként az autóval nincs sok baj, az a kevés ló meglepően ügyesen felhúzza a meredek emelkedőkön. Persze drukkolok, hogy megoldódjon a motorerő-probléma.

Ezúton szeretném visszavonni Norbi előző bejegyzésének szervezőséget érintő sorait. A kétes feladatokat kellő érvelés után elfogadták, az említett nyomkövetős offroad speciált pedig újraértékelték és elfogadták. Szóval ezeket összeadva az első napot nagyjából annyi ponttal zártuk, amennyire számítottunk. A másodikat pedig annál is többel, de erről majd később.

Szóval kissé döcögősen kezdődött a nap, a pontok pedig jól elbújtak előlünk. Mindjárt az első team spirit nem volt ott, ahol kerestük. Mint kiderült, rossz volt a koordináta, de szerencsére kaptunk 20 perc jóváírást a kitérőért. A feladatért egyébként elmentünk a jó helyre is. Először összebilincselték Norbi két kezét, majd ebbe beleszőtték Lustee-ét, szintén bilincsben. Na ebből kellett volna kiszabadulniuk, de sajnos nem jött össze 3 perc alatt. Tanulság: a bűvészkönyvekből is van még tanulnivalónk.

Az offroad speciálok felemás módon sikerültek. Volt, ami minden várakozásunknál simábban ment, máshol pedig még segítséget is kellett kérnünk, mert felültünk egy dombra és némi ásással sem tudtunk kiszabadulni. Végül úgy döntöttünk, hogy adunk 50 pontot a megmentőnknek, cserébe kapunk 50-et a teljesítésért. Egy másik emelkedős mocsárból pedig csörlővel jöttünk ki, ami eddig az összes idei versenyen jó szolgálatot tett. Ezúton köszönjük a csörlő feltalálójának, akinek nevét nem sikerült kiderítenem, de az Építőipari gépek III. című könyvben benne lehet.

Sajnos kimaradt az életünkből a hántai szuperspeciál szakasz, amit a verseny fénypontjaként harangoztak be. Itt jó sok pontot lehet volna szerezni, csakhogy időre ment, és tartottunk tőle, hogy az autó nem tudná felvenni a tempót másokkal, viszont sok időt veszítenénk. Remélem még visszatérünk ide, állítólag igazi terepralis oázis.

A szintidő vége felé az eső is megérkezett, jó pár pont kergetése közben eláztunk. Bár ezt már megszoktuk, sőt, mondhatnám, hogy kifejezetten kedvez nekünk. A dolog végül akkora felhőszakadásba csapott át, hogy a célállomás utcáin folyóként hömpölygött a víz, a csatornák pedig nem bírták a terhelést és kisebb szökőkutakat alkottak az utak szélén.

Mindent összevetve a harmadik helyre volt elég, amit összeszedtünk. Van pár dolog, amiben javulnunk kell, de legközelebb is mindent beleadunk, szurkoljon mindenki! 

(Köszönjük Zsófinak a remek élménybeszámolót!!! Úgy gondolom nagyon sokat tanultunk, és sokat kell okulnonk a hétvége történéseiből, és eredményeiből. A legközelebbi Kalandrallyn, a július 10-ei hétvégén igyekszünk mindent megtenni a győzelemért, és reméljük hogy az addig átgondolt hibáink és újragondolt taktika majd meghozza gyümölcsét. Hamarosan még más szemszögekből is megpróbáljuk elemezni a tatai verseny történéseit és eredményünket. - a szerk.: Lustee)

Zsófi 3 komment

Oszd meg!