Snickers® Team

Snickers Team 4. helyezés és AR-Malátabár siker az évdnyitó TMR Disznótoros és Frankie búcsúztató versenyen

2010. március 7. - 21:23

Tegnap verőfényes, ám annál hidegebb reggelre ébredt Monor, ahova a "randit" beszéltük meg, a TMR jó voltából.

A megmondókám szerint Monor, Budapesttől 25, Magyarország mértani középpontjától, Pusztavacstól kb. 20 kilométerre található. A város déli szélén húzódik a 4-es számú (E 60) országos főút és a települést átszeli a Budapest-Cegléd-Szolnok-vasútvonal.
A város a Duna-Tisza közén, a Gödöllő-Monori-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik, legmagasabb pontja, az Alföldbe simuló Strázsa-hegy (190 m), mely a hagyomány szerint arról kapta a nevét, hogy a török korban innen kémlelték a környéket, őrizve a falut a portyázó török katonáktól.
Monor és környéke az utolsó eljegesedést követően népesült be. Az emberi kultúra legrégibb nyomai az újkőkorból származnak. Monor „őslakói” a Kenderesalján és a Paplapos körzetében telepedtek meg.
 

A korai idópont ellenére vidámabbnál vidámabb terepjárásra alkalmas gépek és lelkes gazdáik gyülekeztek a Katalin Panzió parkolójában, zsíros deszkát és meleg teát szürcsölgetve, világmegváltó gondolatokkal.

A Snickers Team tagjai NEM kevéssel nyolc óra után érkeztek meg. Egyes pletykák szerint, talán sajtótájékoztatót tartottak valahol, és ezért a késés... S, mivel tudjuk, hogy minden platykának van némi valóságtartalma, a fiúk (legnagyobb örömünkre) egy nagyon kedves újságíró hölggyel érkeztek a  helyszínre,  Markó Zsófi személyében. (Jó, hogy eljöttél Zsófi!!!  a szerk.)

Vendéglátóink megnyugtattak, hogy a vacsoránk, már pörkölődik hátul az udvarban, majd ezen információk boldog tudatában folytatódott a megmérettetésre való felkészülés, újabb zsírosdeszkákkal és immár GPS koordináták pötyögésével. Persze, akadt aki nem küzdött a koordinátákkal, csak sorban állt, hogy egy jólelkü sporttárs az ő GPS-ére is feltöltse az itinerben szereplő koordinátákat. Hiába  no, már a  rómaiak  is  megmondták:  nomen est omen..., ugye Lustee???

A versenyzői eligazításon aztán kiderült, hogy igazán gondoskodó szervezői csapattal van dolgunk, akik igazán odafigyelnek az egészségünkre is, amelynek a testmozgás az egyik alappillére... Nem, kedves olvasó, nem a parkolót kellett körbefutni..., minden nevezett csapatnak kereket kellett cserélnie... Egy kerék le, pótkerék fel, pótkerék le, rendes kerék vissza...  Jó móka, főleg hajnalban, röpködő mínuszokat kerülgetve... Abba csak utólag gondolok bele, hogy kissé furán nézhetett ki a társaság a 4-es főútról nézve. Az akkor és ott elhaladók eléggé elcsodálkozhattak, azon az ufó-rabolt társaságon, akik kora reggel 19 terepjárón egyszerre cserél kereket. 

Mindegy, végül csak elrajtot a mezőny...

NA ÉS A VERSENY...

Hmmm, mennyei, pazar, színes, változatos, egyszóval izé... SZUPER!!!

A három etapból álló verseny első része egy viszonylag könnyed, jól autózható szakasz volt, amelyet csak a feladatok száma tett teljesíthetetlenné. A második, amely egy 45 percnyi gyorsasági szakaszt jelentett, valóban gyors, és sáros volt feladatokkal spékelve, mely már-már vidámparki élményt nyújtott. A harmadik szakasz pedig egy igazán takrikus, itt a pont, hol a pont élménnyel teli szakasz volt. Na ja, a TMR még mindig tud pályát írni!

A versenyzéstől megfáradva, porzó torokkal és már majdnem korgó hassal ért a társaság célt öt óra magasságában. Külön öröm, hogy a Snickers Team tagjait baráti szurkolók kisebb hada várta a helyszínen és bánat, hogy volt aki nem tudott eljönni... De legalább lesz nyelvvizsgája!

A porzó torok syndróma egy nagyon veszélyes állapot, amit azonnal orvosolni kell, amint a tünetek jelentkeznek. A leghatásosabb kezelés, ha sörrel indítunk, majd pálinkával, abból is az ágyasbb félével folytatjuk, esetleg egy kis Jägerrel kiegészítjük és ezt folyamatosan ismételjük. Kar-erősítésnek sem utolsó a pohár szájhoz emelésének a gyakorlata, ha ezt megfelelő ideig folytatjuk. S bár a kar erősödik,  de a láb ezzel egyenes arányban gyöngül, így még dolgozni kell az optimális gyakorlaton...

Na és a tór... Hát igen... (tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de ez akkor is hát....) Mennyei volt! 

Az asztalok roskadásig megtelve mindennel, mi szem szájnak ingere... Mamma, igazán profi módon felügyelte az előkészületeket, amely estére meghozta gyümölcsét. A gyümölgyöt pedig tisztességgel elfogyasztottuk.

Az eredményhirdetést követően, hajnalig tartó dajdajozás és buli kezdődött, amelynek lefolyását kinek-kienek a képzeletére bízom. Tény, hogy csúcsszuper volt, hangulatában, zenéjében, miegymás... 

Köszönet mindenkinek, aki eljött, és külön köszönet a TMR szervező-csapatának, akik lehetővé tették számunkra, hogy valóban ennyire jól érezzük magunkat és ennyi élménnyel gazdagodjunk! Szívből reméljük, hogy még sok hasonlóban lesz részünk általatok a közeljövőben!

Köszönjük CSéKá, Mamma, Bozó, Frankie! 

Frankie hazavárunk!!! 

Külön gratulálunk a győztes Aquincum Racing MALÁTABÁR csapatának: Bencének, Julinak (aki még sérülten is vállalta a versenyt) és végül, de nem utolsó sorban Teknősnek!

Kinga 1 komment

Oszd meg!